Mindenkinek lesz munkája – legalábbis tavaly december első felében még mindenki így gondolhatta a megyéknél. A megyei önkormányzatok konszolidációjáról, a megyei önkormányzati intézmények és a fővárosi önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételéről – nem hivatalosan fogalmazva a megyék államosításáról – szóló, novemberben elfogadott törvény ugyanis azt ígérte: „a megyei önkormányzati hivataloknál és gazdasági ellátó szervezeteinél a fenntartott intézmények (például iskolák, kórházak, szociális otthonok, múzeumok – A szerk.) működtetését, irányítását végző köztisztviselők, közalkalmazottak és munkavállalók” automatikusan átkerülnek az új intézményfenntartó szervezetekhez.
 
Nem így történt. Az Esztergom-törvényként emlegetett – a város intézményeinek állami kézbevételéről rendelkező –, s tavaly október végén egyéni képviselői indítványként beterjesztett, többek között a Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes által jegyzett tervezethez az Országgyűlés önkormányzati bizottsága december 2-án módosító javaslatot nyújtott be. Ez alapján „nem alakul át a köztisztviselő jogviszonya, ha az átvevő munkáltató e törvény rendelkezései alapján az átadással érintett köztisztviselő foglalkoztatásához nem járul hozzá”. A kormányhivatalok – illetve az új intézményfenntartó szervezetek – tehát a megyei apparátus tagjai közül válogathattak, és ha valakit nem vettek át, annak „a közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva” az intézmények átadásának napjával megszűnt. A tervezetet a parlament december 19-én fogadta el, s az 27-én megjelent a Magyar Közlönyben, 2012. január 1-jével pedig hatályba is lépett.

A Pest Megyei Közgyűlés elnöke ennek ellenére azt hangoztatta, hogy „mindenki partot ér”, és „senkit nem hagynak az út szélén” – legalábbis több, azóta utcára került köztisztviselő így emlékezik. Az apparátus mintegy 110 embere túl nyugodt mégsem lehetett, mert a kormányhivatalnak december 20-án átküldött listán több mint nyolcvan fő szerepelt, akit a megye – amelynek feladata az intézmények államosítása után a területfejlesztés maradt, amelyhez kéttucatnyi munkatárs is elég – nem tudott tovább foglalkoztatni. December 23-ra pedig kiderült, hogy az aggodalom nem volt megalapozatlan, mert a kormányhivatal – dacára, hogy állítólag máig vannak üres státusok – az emberek felére sem tartott igényt.

A megyei főjegyző aznap délben így mindössze 42 szerencsés kiválasztott nevét olvashatta fel. De a többieket is megnyugtatták, hogy a két ünnep között „kemény tárgyalásokat” folytatnak annak érdekében, hogy a kormányhivatalnál másokat is foglalkoztassanak tovább. Különösebb eredményt nem sikerült elérni: a fideszes többség által irányított Pest megye emberei nem kellettek a fideszes kormányhivatalnak. Az elbocsátásra ítélt több mint negyven főt pedig telefonon értesítették, hogy december 30-ra a számukra kiadott eszközökkel menjenek be a személyügyre.

Informátoraink szerint ez sok jót nem jelentett. Olyannyira nem, hogy akit sikerült a két ünnep közötti igazgatási szünetben – amikor az apparátus kötelező szabadságát töltötte – berendelni, azzal már tavaly közölték, hogy ki vannak rúgva, míg a többieket levélben értesítették. Azt is elmondták, hogy végkielégítést fizetnek, de nem jár felmentési idő, és nincs kivétel, vagyis: a menesztésre ítélt kismamák és a nyugdíj előtt állók sem számíthatnak a törvényben előírt védelemre. De a csoportos létszámleépítésnél általánosan érvényes szabályokat sem alkalmazták, mert a leépítésről sem az érintetteket, sem a munkavállalói érdekképviseletet, sem a munkaügyi központot nem tájékoztatták. Erre nem is volt lehetőség, hiszen a törvényt azonnal végre kellett hajtani.

Forrásaink úgy vélik, csúful elbántak velük – és azzal az egyesek szerint hatszáz körüli emberrel is, aki a megyei önkormányzatoktól az utcára került. Karácsony környékén derült ki ugyanis, hogy elveszítik az állásukat és a közszolgálatban megszokott két hónapos felmentési időre járó pénzt. Ugyanakkor volt, akit emiatt egyetlen fillér nélkül tettek utcára, mert még nem volt jogosult végkielégítésre. Ráadásul menesztettek kismamákat, betegállományban levő vagy hetekkel a nyugdíjkorhatár betöltése előtt álló embereket is.

Néhányan munkaügyi bírósághoz fordulnak, és Kolláth György alkotmányjogász szerint nem esélytelenül. Az Alkotmánybíróság (AB) korábbi döntéseiből az következik, hogy törvény egyedi elbírálást igénylő ügyekről – a munka- vagy közszolgálati jogviszony ilyen – nem rendelkezhet, mert ezzel megfosztják az érintetteket az érdemi jogorvoslati lehetőségtől. Az ilyen rendelkezés tehát alkotmányellenes, és az ügyben eljáró bíró emiatt az AB-hez fordulhat.

Az meg csak hab a tortán – véli Kolláth –, hogy az Esztergom-törvény végrehajtása, tehát a megyei önkormányzati hivatalok leépítése során más rendelkezéseket, például a csoportos létszámcsökkentésre vagy a védett foglalkoztatottakra vonatkozó előírásokat figyelmen kívül kellett hagyni. Az egyes normák közötti ütközés – tette hozzá – önmagában további aggályokat vet fel.

Milyen megfontolások alapján választották ki a Pest Megyei Önkormányzat szakemberei közül azokat, akiket foglalkoztatni kívántak? – kérdeztük egyebek mellett a Pest Megyei Kormányhivataltól. Bazsó Zoltán sajtófőnök írásban csak annyit közölt: a humánpolitikai döntéseket szakmai alapon hozzák meg. Arra viszont egyáltalán nem válaszolt, hogy valóban vannak-e üres státusok a kormányhivatalban. Hozzátette ugyanakkor, hogy ők senkit nem bocsátottak el, mert a munkáltató az önkormányzat volt. Ez kétségtelen, csak onnan azokat menesztették, akikre a kormányhivatal nem tartott igényt, így az önkormányzatnál is hiába kérdeztük, hogy milyen szempontok alapján dőlt el, ki kerül utcára, és ki maradhat tovább a közszolgálatban.

Forrás: Népszabadság Online